Kaszap István (1916-1935)
Az alábbi leírás Kaszap Istvánt bemutató füzetecskéből való
(Felelős kiadó: Endrődy Laszló S. J. ára 2 fillér megjelent 1942)
A világháború idején, 1916. március 25.-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén született Székesfehérvárott. Napsugaras, pajkos gyermekkor után nemes és mély életszemlélet s bámulatosan akaraterős törekvés jellemezte az érettségiző ifjút. Kemény kitartással a közepesből színjeles tanulóvá küzdötte fel magát. Kitűnő tornász is, 17 éves korában Dunántúl ifjúsági bajnoka. Buzgó cserkész, hűséges kongreganista és társai közt igazi apostol. Példaképüknek tartják, akit szerénységéért, önzetlen szolgálatkészségéért, egyenes jelleméért és nemes elveiért mind szeretnek és tisztelnek.
Kaszap Istvánt magas eszmények vonzzák: pap, szerzetes szeretne lenni, de erre képtelennek, méltatlannak érzi magát. Sokat imádkozik s fájó tépelődéseiből az isteni Gondviselés a Jézus Társaságába vezérli.
Szerzetesi életét a Manrézában teljes, hősies odaadással kezdte. Fennmaradt bizalmas lelki feljegyzései halála után elárulták, mily elszántsággal és erős szeretettel tört az életszentségre. Lankadatlan energiával és határtalan bizalommal küzdött hibái ellen s az ima kegyelméért és bámulatosan hamar ért eredményt. Az áldozatos, vidám testvéri szeretet, mély alázatosság és az apostoli lelkület egész életét áthatotta. Az önmegtagadás szent passziója lett; az Oltáriszentséget lángoló szeretettel imádta, a napi áldozás volt életének energiaforrása. Amellett mindig egyszerű, megnyerően kedves, jószívű és minden tettében „kristálytiszta, áttetsző” volt.
Sokat elmélkedett Jézus szenvedéseiről s bűnösökért engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát Jézus Szívének. Ettől kezdve tudta, hogy sokat fog szenvedni és még fiatalon meghal. Nemsokára kínos és rejtelmes betegség tört ki rajta, mellyel szemben az orvostudomány szinte tehetetlennek bizonyult. Baja a bibliai Jób sorsában részesítette, egész testét elborították a gennyes sebek, fekélyek. A nehéz operációk s a fájó kezelés szenvedéseit hősies, Isten szeretetében izzó lélekkel viselte. A legnehezebb órákban is mindig tapasztalta Szent József segítségét, kit különös, nagy bizalommal tisztelt.
A testi fájdalom mellett súlyos lelki megpróbáltatásokban is része volt. De erényei is ekkor bontakoztak ki teljes szépségükben, erejükben. Türelme, áldozatkészsége csodálatos volt. A legsúlyosabb fájdalmak közt is mindennap hálahimnuszt, Te Deum-ot mondott. Apostoli szeretete is ekkor lett a legizzóbb. Minden szenvedését a bűnösökért ajánlotta föl s betegtársait is buzgón térítette a kórházban. Lelki végrendeletében kevéssel halála előtt mindenről lemondott a bűnösökért és a tisztítóhelyen levő lelkekért és ihletett szavakkal kinyilvánította élete értelmét, belső lelki hivatását, melyre Jézus választotta ki: „Szeretettel, szenvedéssel szolgálni a szeretet Székhelyét, szentséges Szívedet”
Újabb és újabb megpróbáltatások, kínos visszaesések után, hosszú, gyötrelmes szenvedéseit hősies, halállal koronázta 1935. december 17-én. Halálos ágyán felmetszett gégével feküdt, mint az áldozatok; szólni nem tudott, de élete utolsó perceiben, az örök élet küszöbén, felírta búcsúszavát: „Ne sírjatok, mennyei születésnap ez „. Kevéssel halála előtt megígérte, hogy az iránta tanúsított szeretetet viszonozni fogja.
Temetésén már erényeit, hősies szeretetét ünnepelték. Azóta is mind többen kérik bizalommal égi pártfogását és igen sok föltűnő imameghallgatást jelentenek.
Boldoggá avatási pere 1941. október 11-én vette kezdetét.